Ócska díszlete egy színháznak
Amelyet
már rég bezártak
Ahogy
porosodik egyre
Fekszem
én is elfeledve
Mint
egy törött üvegdarab
Melyen
meg-megcsillan a nap
Úgy
heverek lenn a porban
Mint
halott a koporsóban
Engem
senki nem vesz észre
Egyedül
te veszel kézbe
Ujjaid
úgy fonnak körbe
Bajom
esik − félnél tőle
Aztán
messze eldob kezed
S
én megint itt lenn heverek
Gondolod,
csak ócska kacat
Ami
régről még itt maradt
Messzire
eldob a kezed
Hiszen
még csak nem is sejted −
Nem
üveg az lenn a porban
Gyémánt
−− csak épp csiszolatlan
Kalocsay Rica
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése