Kietlen puszta − sivár és üres
Sehol egy fűszál, vagy madárraj
Nincs, ami szép, és nincs, ami kedves
Itt tompán elhal a vidám dal
Felzabál mindent a végtelen tér
A semmi, mi hideg és halott
Mint − amikor már közeleg az éj −
A sötét fojtja meg a napot
Bágyadtan remegő délibábok
Szikkadt talaj, kemény és durva
Kínoz és elborzaszt, amit látok
Hisz tulajdon szívem e puszta
-Kalocsay Rica-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése