Könnybe
fúlnak a sóhajok
Sírok,
de azért jól vagyok
Nincs
szükség rá, hogy féltsetek
Kísértenek
égkék álmok
Égszínkék
szemeket látok
De
most már lassan ébredek
Lassan
eltűnik annyi vágy
Amely
váratlan rám talált
Mikor
megfogtam két kezed
Égre
nézek − ismerős kép
Épp
ilyen volt, emlékszem még
Mikor
megláttam két szemed
Régen
volt már − olyan távol
Mikor
szívünk egymásért lángolt
Most
csak annyit mondok; ég veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése