Az enyém vagy

Mint éhes farkas tépi az elejtett vad

Még meleg húsát, s fogára tapad

A vér, a szenny, mégis rátámad

Arra, ki zsákmánya felé kap − 

Épp úgy te is az enyém vagy

S én is őrizlek − csak magamnak −−

 

Csak övé lehet, szaggatja, falja

Mit meghagy belőle, azt elássa

Hogy ha az éhség újra bántja

Megkeresse, s felzabálja −

Elrejtlek én is meleg szobámba

Hogy soha senki meg ne lássa

 

Áldozatom meg ne találja

Rajtam kívül senki meg ne kívánja

Ez lett hát szerelmem átka

Hogy rajtam kívül senki másra

Soha nem nézhetsz már, hiába

Lenne más rab-szíved vágya −

 

És ahogy csontot ér a nagy

Metszőfog, a fenevad

Tovább, erősebben harap −

Ha te is úgy érzed egy nap

Hogy elmennél, folytatnád utad

Én százszor erősebben foglak

 

Bármerre mennél, visszatartalak

Nem adhatlak senki másnak −

Mint ahogy az éhes farkas

Ha kell, öl, másnak nem ad

Soha, csak övé az elejtett vad −

Így te is egyedül csak az enyém vagy!