Mintha
testedből egy tébolyult próbálna
Vadul
dühöngve kitörni a világba
És
éles körmeit vájná a szívedbe
Belülről
tépne, szaggatna, feszítene
Ha
testeden végighasít a fájdalom
Ha
boldogságodból fakad a bánatod
Ha
érzed, hogy örökkön örökké kell ő
Fontosabb
neked, mint a víz, a levegő
Haldokolnál
− ez volna utolsó szavad
Ha
érzed, hogy a szíved rögtön megszakad
Amikor
feszít és szaggat kegyetlenül
És
talán már meg is haltál ott legbelül
Ha
már üvöltenéd, hogy mindenki tudja
Ha
a testedből − mint egy démon − kibújna
Beleőrülsz,
ha ajkadra nem veheted
Csakis
akkor mondd egy nőnek, hogy szereted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése